Újévi népszokások
A ros hasaná (szó szerint az év feje) elnevezés — különös módon — csupán
egyszer fordul elő a Bibliában, Ezékiel próféta 40. fejezetének elején, s ott
is inkább az ünneppel kezdődő hónapot, tisri havát jelöli. Mózes ugyanis az
első tavaszi hónapot, az egyiptomi szabadulás évfordulóját szánta újeszten-
dőnek, ez valósult meg az ókori Izrael állami életében. Törvényei ugyan az
őszi évkezdetről is megemlékeznek, ám azt csupán a kürtharsogás (sófárfúvás)
napjaként (jom truá) határozzák meg. Úgy tetszik, a zsidóság újéve korábban is
ősszel kezdődött, s ezen lényegében Mózes rendelkezése sem tudott változtatni:
számunkra most kezdődik az 5767. esztendő.
Újévi zsidó népszokásaik közül a legtöbb a “jó előjel” (héberül sziman tov)
képzetéből fakad. “Vigyázz az újesztendő első napjára, — figyelmeztet
már a Talmudban Ráv, a 3. század elején élt babilóniai iskolaalapító,
mert ha ez a nap meleg, az egész évben meleg lesz, ha viszont hűvösre
fordul az idő, hideg esztendő várható”
Magyarországon ősidők óta sárgarépa főzelék az újévi ebéd. Nem csupán
azért, mert édes étel, hanem mivel a répát héberül ugyanazokkal a betűkkel
írják (gezer), mint az isteni ítéletet (gzar). Hitünk szerint ugyanis ez idő tájt dönt
a Mindenható sorsunk felől.
PÉSZACH, A ZSIDÓ HÚSVÉT
Pészah = elkerülés, mert elkerülte az Örökkévaló Izrael fiainak
házát, amikor azt megjelölték a bárány vérével az elsőszülöttek
halála idején. A kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre
megünnepelik a kovásztalan kenyér ünnepét. Olyan gyorsan
vonultak ki őseik Egyiptomból, hogy a kovász meg sem kelt.
Vállukra vették és a nap szárította meg. Őseik bárányt áldoztak
és elbeszélték a kivonulás csodálatos történetét. Ennek emlékére
ők két estén szédert tartanak, mikoris speciális imakönyvből, a
Hágádából, olvasnak fel bölcseik összeállítását, költeményeit és
dicshimnuszokat a jeles nap alkalmából.
Ilyenkor négy pohár bort isznak, jelképes ételeket esznek.
A gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag hogy miben
különbözik ez az este az év többi estjétől:
máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak
kovásztalant?
máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk?
máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csakhátra támaszkodva?
A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolnak. Ez
a Hágádá.
Rabszolgái voltak a fáraónak Egyiptomban, de egy szépnapon Istenünk kivezetette őket erős kézzel és kinyújtott
karral.